A csalánt sokan csak gyógyitó ereje miatt ismerik viszont azt nem tudják, hogy nagyon finom és főzelék készithető belöle.
Le kell fórázni elkészités elött.
Gyógyteaként rendkívül sokrétű a felhasználási köre, általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá hólyaghurut, reuma, köszvény, bőrbetegségek, hajhullás, magas vérnyomás, gyomorhurut ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír.
Tavasszal sokan alkalmazzák a csalánteát vértisztító kúrák részeként, mivel jól átmossa a veséket, és kimossa a vesehomokot és a veseköveket, de ezek megelőzésére is jó.
Ülőfürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják.
Mosóvizes változatban kiválóan alkalmas hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen.
A kovasav-tartalma erősíti a kötőszöveteket, a körmöket, a hajhagymákat.
A csalán gyökérzetét (Urticae radix) béta-szitoszterin-tartalma miatt a prosztata jóindulatú daganatának kezelésére alkalmazzák, növeli a vizelet mennyiségét, csökkenti a prosztata térfogatát.
Főzetét külsőleg hajhullás és korpásodás ellen használják, vagy reuma elleni fürdővizet készítenek vele.
Kenőcs: A leveléből készített kenőcs az ekcémás bőrfelületekre jótékony hatással van.
Tea: Csészénként 3 teáskanálnyi drogot öntsünk fel forrásban lévő vízzel, majd 10 perc után szűrjük le. Vértisztító kúrákhoz javasolják, mert alaposan átmossa a veséket.
Fűszerként: Friss leveléből főzelék készíthető, illetve a leveleket megpárolva húsok köreteként fogyasztható.
Fürdő: A pattanásos bőrt csalánfürdővel kezeljük.
A szépségápolásban is komoly szerepet tölt be a csalán. A növény fiatal leveleit arcgőzöléshez használják, míg a belőlük készült krém bőrtisztító.
A zsíros, korpás bőrre különösen hatékony.
A csalánlevél drogjának nagy részéből klorofillt állítanak elő. Ez a zöld színanyag adja a levelek színét, és minden növényben megtalálható, mert a fotoszintézishez szükséges.
Az élelmiszeripar és a gyógyszeripar gyakran használja színező anyagként.
Régóta használatos reumás bántalmak gyógyítására. A gyógykezelést, melynek során a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmazzák.
